Vicente Arze - Interjú

Csajos vacsora-interjú Vicente Arze diósgyőri focistával

(2011. augusztus 18. Miskolctapolca, Anna Terasz)

RWL: Kedves Vicente! Először is szeretnénk üdvözölni Téged a Red White Ladies of Diósgyőr Női Szurkolói Klub nevében. Nagyon örülünk, hogy elfogadtad meghívásunkat. Szurkolói klubunk közel féléves és mi vagyunk az alapító tagok, akik bizony már legalább 20-30 éve látogatjuk a Diósgyőr meccseit. Már több, mint 600 hölgy csatlakozott hozzánk facebook oldalunkon.

Vicente: Ez nagyon jó.

RWL: Azért hívtunk meg, mert nyár elején – az NBII-es szezon végén – végeztünk a hölgyek körében egy felmérést, miszerint női szemmel nézve ki a kedvenc diósgyőri focistájuk.  Akkoriban még csak 200 tagunk volt. Te nyerted meg ezt a felmérést, Rados lett a második, illetve Lippai a harmadik. :-) Ebből az alkalomból szeretnénk Neked egy kis ajándékot átadni. Először is fogadd szeretettel ezt a sárga kis cipőt (réz cipő, belevésve a neve, és a Nr.1), hiszen Te vagy a mi bolíviai sárga cipős focistánk. Ez jelzi, hogy Te vagy a Nr.1 és jól jöhet még arra az esetre, ha a mostani sárga cipőd elkopik. :-)

Vicente: Sosem fogok kifogyni a sárga cipőből. Van otthon belőle több is… Köszönöm még egyszer. Igazán sokat jelent ez nekem. Viszem is magammal haza.

RWL: Másik ajándékunk nem tudom sikerült-e úgy, ahogyan azt Bolíviában csinálják, de bízunk abban, hogy ízleni fog, és a hazádat, még ha csak pár percre is, de sikerül idevarázsolnunk Neked. (Megcsináltattuk neki kedvenc bolíviai ételét, a saltenát! Nem volt egyszerű…) :-)

Vicente: Oh, nagyon köszönöm!!! Köszönöm szépen!!! (ez magyarul) Gyönyörű. Ezek a legszebb ajándékok, melyeket futball karrierem során kaptam. Most már tudom, mért kaptam olyan sok szavazatot a DVTK oldalán a játék után. Nem azért, mert jól játszottam, hanem mert sok a rajongóm. (nevet, nevetünk, de azóta tudjuk, hogy már az NBI-ben is a meccs embere lett egyszer és eddig igen jól játszott… ;-)

RWL: Felismered az ételt?

Vicente: Saltena. 

RWL: Ez lehet holnap a reggelid is, becsomagoljuk Neked az összeset a vacsora után.

Vicente: Oh, Istenem! Amikor egyetemista voltam az Államokban… ez volt a kedvenc ételem… (most is). Bolíviából kaptam néhány dobozzal lefagyasztva és így kétszer egy héten ehettem belőle. :-)

RWL: De úgy olvastuk, ezt inkább reggelire eszitek, vagy nem?

Vicente: Nem, ez olyan, mint… szóval például Bolíviában az emberek, amikor dolgoznak, van 1-2 óra ebédidejük. És ez egy olyan valami, amit akkor esznek, mert gyors. Ez a saltena.

RWL: De ezt már egy nappal előtte el kell kezdeni készíteni, szóval ez nem egy tipikus gyorsétel.

Vicente: Nem, nem. Ezt nagyon nehéz elkészíteni.

RWL: Most már mi is tudjuk ezt. :-)

Vicente: Ez nagyon jó lett. Köszönöm szépen!

RWL: Focista vagy. Érdekelne minket, hogy lehet ezt összeegyeztetni a magánélettel. Hiszen Te sokat utazol különböző országokba, ez azért így nehéz lehet. Mi a helyzet a kapcsolatoddal, a szerelemmel?

Vicente: Igen, ez elég nehéz a sok utazás miatt; nem vagyok folyamatosan egy helyen, nincs stabil helyem..… Például most aláírtam a DVTK-hoz, de ha ők nem elégedettek velem, akkor távoznom kell… vagy lehet ha jól játszom, akkor azért kell mennem egy másik csapathoz, így ez tényleg elég nehéz. Az a személy, akit megtalálsz, ott kell legyen veled és el kell fogadja ezt a helyzetet. Ez rettentően nehéz. Ez az oka annak, hogy nemrég befejeztük kapcsoltunkat barátnőmmel… neki is megvannak a saját álmai és én nem tarthatom magam mellett, hogy az én álmaimat kövesse… De még mindig nagyon erősek az iránta érzett érzéseim. Szeretem őt. Ő egy nagyon kedves, gyönyörű lány és bárcsak más helyzetben lennénk… pl. ne lennék focista… (mi azért örülünk, hogy focista ;-)

RWL: Hmm, talán 3 év múlva újra összehoz Titeket a sors…

Vicente: igen, remélhetőleg. Nagyszerű lány sok szenvedéllyel, de nekem rá is gondolnom kell és hagynom kell, hadd kövesse álmait, nem tarthatom magam mellett… de nagyon hiányzik…!

RWL: De jó barátok vagytok azért, nem?

Vicente: Igen, mert még mindig érzünk valamit egymás iránt…, de tudjuk, ez egy rossz helyzet.

RWL: És hol van a kutyátok?

Vicente: Az ő kutyája volt… :-(

RWL: És mi a véleményed a magyar lányokról?

Vicente: Lányok? Nem sok lánnyal találkoztam eddig személyesen. De ahogy elnéztem, igen gyönyörűek. És hallottam, hogy nagyon aranyosak.

RWL: Melyek a legjellemzőbb különbségek az amerikai, magyar és bolíviai lányok között?

Vicente: a legjellemzőbb? Úgy gondolom, a nők mindenhol a világon gyönyörűek: Kínában, Európában, mindenhol… Európában általában gyönyörűek, de ahogy látom, igaz nincs sok tapasztalatom a magyar nőkkel, mégis úgy gondolom, a latin nők jóval szenvedélyesebbek.

RWL: Bolíviában is vannak női szurkolók?

Vicente: Vannak. De jóval kevesebben, mert ez Dél-Amerikában tényleg egy férfias dolog, hiszen veszélyes. De most egyre többen járnak a stadionba és többen is fociznak.

RWL: Mikorra tervezed következő bajnoki gólodat? :-)

Vicente: Pont erre gondoltam ma. Nagyon szeretnék már gólt rúgni. Ha ez sikerül, őrülten fogok ünnepleni; minden dühöt és szenvedélyt beleadok majd, mindent…!

RWL: Reméljük, következő gólodat nekünk ajánlod majd. ;)

Vicente: a pólóm alatt is Red&White-ot viselek majd, ok? :-)

RWL: Tanulod még a magyar nyelvet?

Vicente: Vettem néhány órát, de nagyon nehéz volt… (elmond pár szót magyarul, a CSIRKE az első) :-)

RWL: Volt a baleseted ugyebár…

Vicente: Oh igen, a térdem. Térdszalagszakadás…

RWL: 4 meccsbe került Neked…

Vicente: Igen, ez túl sok volt. Én játékos vagyok, imádok játszani, szeretem az embereket, a légkört… szeretem, amikor játszom és az emberek kiabálnak és boldogok és megőrülnek… imádom! És amikor nem játszom, ott szeretek lenni, ahol ezek az emberek vannak.

RWL: Honvágy? Magányosnak érzed itt magad?

Vicente: Hiányzik a hazám, de 16 éves voltam, mikor Argentínába mentem focizni. Azok az évek nagyon kemények voltak. De hozzászoktam már és tudom, hogy focizok és távol kell lennem…

Azt mondják: a focizás Isten ajándéka, és távol lenni a családtól az a játék része…

RWL: Ha jól tudjuk, majdnem kaptál szerződést a Real Madridtól.

Vicente: Tudjátok, én akkor nagyon fiatal voltam, 15 éves. Bolíviában a Real Madrid olyan, mint egy football akadémia. Ez nem a nagy Real Madrid, hanem egy ifjúsági tagozata. Ott volt valaki, aki látott engem, így elküldött Bolíviából Spanyolországba… azt hitték spanyol vagyok, mert a nagyapám spanyol. Sosem jártam ott előtte, csak akkor, hogy aláírjam a szerződést. Mikor odaadtam az útlevelemet, akkor látták, hogy bolíviai vagyok. És mint tudjátok, van egy fajta limit nemzetközi játékosokból… Megpróbáltak másik csapathoz küldeni. 36 órát voltam csak Madridban, mert a bolíviai csapatom túl sok pénzt kért értem, ennyit nem akartak fizetni, mert nem spanyol vagyok. Nagyon csalódott voltam, de azután lehetőséget kaptam arra, hogy Argentínában játsszak.

RWL: Féltél ettől a találkozótól?

Vicente: Neeeeeeem!!!! (nevet/nevetünk)

RWL: Van kedvenc focistád?

Vicente: Messi!

RWL: Ismered Batistutát személyesen?

Vicente: Nem, de ugyanott játszottunk… Batistuta, Messi is ott játszott, amikor 12 évesek voltak…

RWL: Szeretsz táncolni?

Vicente: Nagyon jól táncolok. :-)

RWL: Horoszkópod skorpió... hmm, nem rossz jegy... ;-)

Vicente: Igen, nagyon erős személyiség! :-)

RWL: Mit gondolsz a magyar bajnokságról?

Vicente: Nagyon jónak tartom. Nem nagy a különbség az első és az utolsó csapat között, nincsenek könnyű meccsek…

RWL: És mit gondolsz az edzőtökről?

Vicente: Semmi gond nincs vele. :-) Nagyon rendes ember és nagyon jó edző, aki tudja, hogyan kell összetartani a csapatot. Ez az első alkalom, hogy ilyen fiatal edzőm van. :-)

RWL:   Végül egy utolsó, kissé gonosz kérdés részünkről. Amikor a szavazás volt, még nem volt a csapatban pl. Gallardo, Carreno... Szerinted, ha most újra feltennénk a kérdést, ki a nők kedvenc focistája, újra te nyernél? ;-)

Vicente: (igen elgondolkodott... aztán elneveti magát): Remélem, igen, persze! :-)

Köszönjük Vicente, hogy itt voltál velünk. Köszönjük őszinte válaszaidat és végtelen türelmed! :-)

Vicente: Én köszönöm! Máskor is szívesen jövök! :-)

(készítették: Eremiás Anita, Dicsuk Ivett, valamint Juhász Hilda, Pálinkás Ida, Kavecsánszky Zsóka)