L'imam Seydi - interjú

Interjú Mikulásra! – L’imam Isaak Seydi labdarúgónkkal! :-)

2011. december 1., Avasi Sörház, Miskolc

 

RWL:              A Diósgyőri Női Szurkolói Klub nevében köszöntünk Téged sok szeretettel. Nagyon köszönjük, hogy elfogadtad meghívásunkat. Klubunkhoz a facebookon immáron több mint 1400-an csatlakoztak, melyből közel 1100-an vannak a Nők. :-)

Nagyon sok e-mailt kaptunk a múltban, melyekben a klubtagok arra kérnek minket, hogy Veled készítsünk interjút. Eleinte azért kérték ezt, mert benned egy végtelenül kedves, barátságos, szimpatikus férfit fedeztek fel, aki mindig mosolyog. Elég gyorsan a fiatal lányok egyik kedvence lettél. Az utóbbi időkben azonban ezek az e-mailek már arról szóltak, hogy azért csináljunk Veled interjút, mert szeretnének többet tudni arról a játékosról, aki az utóbbi meccseken csapatunk egyik legjobb, legharcosabb játékosa volt. Sokan úgy gondoljuk, hogy az utóbbi időkben sokat fejlődtél és az elmúlt 4-5 meccs egyik legjobb játékosa voltál. Sokat küzdöttél, harcoltál, gólt is rúgtál.

L’imam:          Komolyan? Nem tudtam, köszönöm!

RWL:        Mit gondolsz erről? Te is észreveszed magadon a fejlődést?

L’imam:   Úgy gondolom, a szurkolók azt a focistát szeretik, aki gólt rúg.  (nevet)

RWL:     De Te rúgtál az elején is gólokat, mégis mostanában sokkal népszerűbb vagy.

L’imam:          Igen, talán én is jobbnak éreztem magam az utóbbi időben.

RWL:     Több ország ligájában is játszottál már. Fociztál Franciaországban, Spanyolországban, Tunéziában, Szlovákiában, Bahreinban, Olaszországban és most nálunk, Magyarországon is. Melyek a legjellemzőbb különbségek a magyar illetve más országok ligái és csapatai, esetleg szurkolói között?  

L’imam:  Olyan igazán nagy különbségeket nem tudnék mondani. De a szurkolók számait tekintve a DVTK a második a sorban. Tunéziában egy meccsre 35 ezren jártak ki. Itt is első osztályban játszottam.

RWL:       Mi csak azért nem vagyunk többen a meccseken, mert sajnos nem férünk el, nincs több hely a stadionban. (nevetünk) 20-30 évvel ezelőtt bizony itt is szurkoltunk annyian… Nagyon jó csapatunk volt a múltban (öregfiúk), persze a mostani is jó… ;) Melyik csapat volt a kedvenced?

L’imam:    AC Milan.

RWL:   Mármint úgy értem azon csapatok közül, ahol eddig játszottál.

L’imam:    Akkor is az AC Milan. :-) Játszottam ott, természetesen csak az ifi csapatban.

RWL:   És ismerted ott a nagy csapat nagy játékosait?

L’imam:     Igen, vannak fotóim is róluk / velük. A kedvencem Kaká volt.

RWL:   Állampolgárságod francia-szenegáli. Ha lenne rá esélyed, lehetőséged, melyik nemzet válogatottjában fociznál?

L’imam:  Háááát, ha lenne rá lehetőségem, akkor Szenegál válogatottjában játszanék. :-)

RWL:   És hogy érzed magad Magyarországon, Miskolcon? Nem szoktál unatkozni? :-)

L’imam:  Jól érzem magam. Szép ország, kedves emberekkel. Az edzések jól kitöltik időmet, napjaimat.

RWL:         Hiszel a számmisztikában? Milyen szerepet játszik az életedben a 8-as?

1985.08.31-én születtél, 183 cm magas vagy, 85 kg, 88-as a mezszámod a DVTK-nál, és a mai napig 1008 percet játszottál a Diósgyőr színeiben. Jaa és 48-as cipőt hordasz! :-)

L’imam:  Nos, a 8-as szám… 8-as mezben játszottam Szlovákiában. Szerettem volna itt is a 8-as mezt, de mikor idejöttem, akkor az már foglalt volt. Vicente barátomé a 8-as. Így az enyém a 88-as lett. :-)

Amikor nyáron Bükfürdőn voltunk a csapattal több napos felkészülési tréningen, akkor Vicentével kerültem egy szobába. Mert én a 8-as szobát kaptam és ő is minden áron azt szerette volna. (nevetünk) De ez a sok 8-as, amit az előbb felsoroltál, nahát, sosem gondoltam még bele, de tetszik, érdekes. :-)

RWL:      Úgy gondoljuk, az Ön-marketinged nagyon jó. Jól kezeled a facebook oldalad, megosztod a rajongókkal mindig a legfrissebb információkat és képeket Rólad. Kiírod örömödet vagy épp csalódottságodat egy-egy meccs után. Ha írnak neked a rajongók, közvetlen vagy, válaszolsz nekik. És ott vannak a videók is a Youtube-on. Ez jó.

L’imam:    Köszönöm, nagyon szívesen csinálom ezt. Sokkal jobb megosztani híreket és fotókat frissen, naponta, mintsem két vagy három hét múlva egy-egy esemény után. 

RWL:   Milyen terveid vannak a jövőt illetően? 2013-ig van szerződésed a DVTK-nál…

L’imam:   Egyelőre nem gondolok a távoli jövőre... Itt szeretnék most minél hasznosabban játszani, teljesíteni, sikereket elérni a csapatommal.

RWL:   És mit tudhatnánk L’imam-ról, a magánemberről? Szülők, család, gyerekek…? 

L’imam:          Van egy kisfiam, Isaac, aki 16 hónapos – július 8-án született (már megint ez a bűvös 8-as)… :-) Franciaországban, Párizsban élnek a feleségemmel. 

RWL:   Akkor ez így elég nehéz lehet a számodra…

L’imam:      Nos, a foci az egy kemény munka. Ha el akarsz érni egy szintet, akkor ahhoz bizony áldozatokra van szükség…

RWL:   Kapsz róla folyamatosan fotókat? Van Nálad esetleg egy? :-)

 

L’imam:       Igen, van nálam néhány. De a facebook-ra is tettem már fel róla párat. (megmutatja a mobilján)

RWL:   Gratulálunk L’imam! Csodálatos gyermek!!! Hmm, az a haj… gyönyörű! :-) A feleségednek gondolom nagyon hiányzol. 

L’imam:      Igen, azt hiszem… vagy legalábbis remélem!!! :-)

RWL:  Mit gondolsz, lesz rá lehetőséged a jövőben, hogy Franciaországban, egy jobb csapatnál, a családod közelében játszhass? 

L’imam:      Hmm, úgy gondolom, igen… talán… Ha jól játszom, jól teljesítek, akkor mért ne.

RWL:   A nyakláncod medálját megnézhetem? A felirat: MAM?

 

L’imam:     (nevet) Elvileg ez Imam volt… Az egyik edzés után vettem észre, hogy az eleje eltűnt, vagy letört; nem tudom, hol az I… :-) De majd lecserélem lassan Seydire.

 

RWL:   Szüleidről mit lehet tudni? Hol laknak?

L’imam:       Édesapám meghalt. Vele kezdtem 5 éves koromban focizni… Édesanyám a Karib-szigeteken, Martinique-on lakik.

RWL:   Nem rossz, kicsit azért messze van… Milyen gyakran találkoztok?

L’imam:      Hmm, igen, messze van. De azért annyira nem. Nem túl sokat találkozunk. De van facebookja. :-)

RWL:   A Győr elleni meccs után Te is hazautazol, gondolom.

L’imam:      Igen, utána indulok is Párizsba autóval. 14 óra az út. 1 hónap szünetünk lesz.

RWL:   Hol is születtél?

L’imam:      Martinique szigetén. Csodálatos hely.

RWL:   No, hát akkor ideje meglátogatnunk a mamádat ott. (nevetünk)

L’imam:      Persze, nyugodtan, menjetek, ha akartok. Nem probléma. (nevet) :-)

RWL:   Mióta élsz Franciaországban?

L’imam:     Gyerekkorom óta.

RWL:   Kik a csapatban a legjobb barátaid?

L’imam:     Vicente, Abdou, George… a Wu Tan’ Clan. (nevetünk) :-)

RWL:   Ferencváros elleni meccs?

L’imam:   Hmm, megírtam facebookon is. Nagyon csalódott voltam. Az első egy szerencsétlen gól volt, ami miatt nem hibáztatom Radost egyáltalán. Hisz ilyen a legnagyobbakkal, pl. Iker Casillas-szal is megtörténhet. Mikor el akarta rúgni a labdát, váratlanul felpattant. Aztán jött Luque szép gólja és aztán nem is tudom, hogy kaphattunk ilyen gólokat… A második félidőben Somalia (88) teljesen egyedül maradt…

RWL:   Ki a kedvenc partnered a csatársorban? Kivel szeretsz a legjobban elől játszani?

L’imam:   Talán George-dzsal. De Tisza Tibivel is kezdünk már összeszokni. 

RWL:  Köszönjük, L’imam, hogy válaszoltál a kérdéseinkre. És mielőtt elbúcsúznánk, szeretnénk átadni Neked egy kis ajándékot. Egy pólót, Forrest Gump után szabadon egy a következő felirattal: Run, Seydi, Run! (Fuss, Seydi, Fuss! – és persze rúgj is gólokat!!) A hátoldalon pedig a 88-as szám! Reméljük, tetszik! :-) 

L’imam:    Igen, nagyon tetszik! KÖSZÖNÖM!!! (ezt magyarul) 

RWL:       És hozzánk már eljött a Mikulás is, és hagyott Neked ő is itt pár dolgot, mert azt hallotta, nagyon ügyes és jó fiú voltál! :-) Fogadd el ezt a szép piros-fehér mikulás sapkát is ezzel a kis Mikulás csokival! 

L’imam:     Nagyon-nagyon köszönöm! Kinder csoki, a kedvencem! :-) 

RWL:        Köszönjük, hogy válaszoltál kérdéseinkre! Jó utat kívánunk Neked és szép heteket családod körében! Visszavárunk!!!!!!!!!! :-)

(Készítette: Zsebesi Klaudia, Bobák Rita, Dicsuk Ivett) 

Interview with Vicente Arze (english version)

A girlie dinner interview with Vicente Arze, football player of Diósgyőr

18th of August, 2011. Miskolctapolca, Anna terrace

RWL: We welcome you on behalf of the Woman Fan Club of Red White Ladies. We are honored that you’ve accepted our invitation. Our fan club is nearly half a year old, we are the founding members who visit Diósgyőr matches since more than 20-30 years. More than 600 fan ladies joined us on the Facebook.

Vicente: Very good. 

RWL: We invited you because we made a survey among the Ladies in the beginning of this season and the subject was who is your favorite Diósgyőr football player (from female perspective). :-)

you won. Rados is the second one and Lippai is the third one. On this occasion we would like to give you a small present. First take this small yellow shoes (a little copper shoes with your name and the sign NR.1 on it).you are our Bolivian yellow shoes guy and this highlights that you are our number one; even in case your football shoes are worn-out you can use this. :-)

Vicente: I will never run out yellow. I have a lot of new shoes in my house…Thank you very much. It means a lot. I will put it into my house.

RWL: We do not know if the other present has been prepared as it is cooked in Bolivia but we hope you will like that. We hope that we can bring your home here at least for a few seconds.

Vicente: Oh, thank you very much. Thanks very sweet. Köszönöm szépen… Beautiful. These are the best gifts I got in my football carrier. So now I know why I got a lot of votes on the DVTK webpage after the game. Because I do not play good but I have football fans, so thank you. :-) 

(he is laughing, we are laughing, but we know that he became the best player of the game since then, he is playing better and better and has scored yet…)

RWL: What is this food ? Do you know it?

Vicente: Yes, saltena. 

RWL: It could be your breakfast for tomorrow I guess. We will give it to you we will pack it for you after the dinner. 

Vicente: Oh My God. When I was in the university in the States I got from Bolivia some box with frozen and I could eat it two times a week.

RWL: But this is for breakfast, isn’t it?

Vicente: No, it is like a... for example people in Bolivia when they work they have 2 hours lunch time or one hour this is something that is fast. So they eat it, saltena.

RWL:  but you have to prepare it the night before so it is not really a kind of fast food. 

Vicente: No, no. It is very difficult to make. 

 RWL: We also know this yet. :-)

Vicente: It is a very good job. Thank you very much. 

RWL: So you are a football player and what is about your private life because you are travelling a lot and we guess it is really difficult. What about the relationship and the private life? How can you do these two things together?

Vicente: It is very hard because all the travelling and I do not stay in one place you know. I am not in one stable place. For example now I have signed a contract with DVTK and maybe they are not happy with me and I have to leave or maybe I play good and I have to go to another / different team so it is very hard. The person that you find has to be there for you and to accept that situation. It is gonna hard. This is one of the reason we (he and his girlfriend) finished because she also had dreams and I just cannot keep her following my dreams. But I still have strong feelings for her. I love she, she is a very nice and beautiful girl and I wish we had a different situation, like me was not a football player… 

RWL: But maybe after three years...

Vicente: Yeah! Hopefully. She is an amazing girl. She was very sporty but I also had to think on her and let her follow her dreams and just not keep her with me or so. I miss her.

RWL: But you still have a good friendship?

Vicente: Yeah, because we still have feelings to each other but we know it is a bad situation.

RWL: Where is the dog?

Vicente: It was her dog. :-(

RWL: What do you think about the Hungarian girls?

Vicente: Girls? I have not met yet with any girls personally, but I look at them and they are beautiful. And I heard they are very nice girls.

RWL: What are those typical differences between American, Hungarian and Bolivian women, which are strange for you or significant?

Vicente: Significant? I think girls are beautiful everywhere in the world, in China, Europe, etc. .… In general they are beautiful. What I can see as a difference between Latin and Hungarian girls, but I have not met a Hungarian one, that the Latin girls have more passion. But I do not know any Hungarian, so...

RWL: Are in Bolivian female supporters as well?

Vicente: There is but in small quantity because it is a really man thing in South America because it is dangerous. But now women are started to go to the stadium more and even playing football more.

RWL: What will happen after your next score?

Vicente: I was thinking of it today. I think I will celebrate very very crazy because I want to score so. I think I will take all my hate and passion and everything…!!!

RWL: We really hope that you will offer your next goal to Red White Ladies. :-)

Vicente: Under my shirt I will wear red and white too, ok? :-)

RWL: Are you still learning Hungarian language?

Vicente: I took some classes and they were very hard. (he told us some hungarian words, CSIRKE (chicken) is the first one) :-)))

RWL: You had an accident...

Vicente: On my knee, yeah. I cut my ligament on my knee.

RWL: There were 4 games…

Vicente: It was too much, yes. I am a player, I love the game, people, environment so when I am playing and people are yelling and happy or mad I like it. So when I am not playing I wanna be where those people are. 

RWL: Do you miss your country? Do you feel yourself lonely here?

Vicente: I miss it but because I left my country when I was 16 to play football in Argentina so those years were very hard. But now I am more used to and know I am playing football and that's the game and have to be away.  They say: playing football is a gift of God and being away from your family is part of the game.

RWL: As far as we know you may have received a contract from Real Madrid?

Vicente: You know I was very young. In Bolivia Real Madrid (youth team)is like an academy. There was somebody from there they saw me, so they sent me from Bolivia to Spain due to the reason that they thought I was from Spain. Because my grandfather is from Spain. So I never have been there and I was there to sign this beautiful contract. I gave my passport, they saw it was Bolivian. And you know there is a limit of international players, so they tried to send me to a different team. I was only in Madrid for 36 hours because my team in Bolivia asked too much money so they were not going to pay because I was Spanish. I was very disappointed but then I got an opportunity to play in Argentina.

RWL: Were you scared of this meeting??? :-)

Vicente: Noooo… :-)))

RWL: Do you have a favourite football player?

Vicente: Messi. And Pacomuto, he is Bolivian.

RWL: Do you know Batistuta personally?

Vicente: No but we played in the same club... Batistuta, Messi played there when he was 12.

RWL: Do you like dancing?

Vicente: I am a very good dancer. :-)

RWL: You are a scorpion… (Zodiac sign) it’s very good … :-)

Vicente: Yes, a very strong personality.

RWL: What do you think about the Hungarian Championship?

Vicente: It is a very good tournament. Not too much difference from the first and last positions, there are no easy games.

RWL:  What do you think about the coach?

Vicente: I do not have any problem. He is a nice person and a very good coach that knows how to keep the group together. This is the first time I have such a young coach.

RWL: Finally a last but mean question from our side. The time we made the survey some players like Gallardo or Carreno were not part of the team. What do you think, if we would repeat the voting would you be the first one again?

Vicente: (he thinks about… and suddenly laughs): I hope, yes, certainly! :-)

RWL: We are grateful for you Vicente that you joined us. Thank you for your honest answers and endless patience! :-)

Vicente: I also thank you! I hope to see you next time again! :-)

(made by Anita Eremiás, Ivett Dicsuk)

Vicente Arze - Interjú

Csajos vacsora-interjú Vicente Arze diósgyőri focistával

(2011. augusztus 18. Miskolctapolca, Anna Terasz)

RWL: Kedves Vicente! Először is szeretnénk üdvözölni Téged a Red White Ladies of Diósgyőr Női Szurkolói Klub nevében. Nagyon örülünk, hogy elfogadtad meghívásunkat. Szurkolói klubunk közel féléves és mi vagyunk az alapító tagok, akik bizony már legalább 20-30 éve látogatjuk a Diósgyőr meccseit. Már több, mint 600 hölgy csatlakozott hozzánk facebook oldalunkon.

Vicente: Ez nagyon jó.

RWL: Azért hívtunk meg, mert nyár elején – az NBII-es szezon végén – végeztünk a hölgyek körében egy felmérést, miszerint női szemmel nézve ki a kedvenc diósgyőri focistájuk.  Akkoriban még csak 200 tagunk volt. Te nyerted meg ezt a felmérést, Rados lett a második, illetve Lippai a harmadik. :-) Ebből az alkalomból szeretnénk Neked egy kis ajándékot átadni. Először is fogadd szeretettel ezt a sárga kis cipőt (réz cipő, belevésve a neve, és a Nr.1), hiszen Te vagy a mi bolíviai sárga cipős focistánk. Ez jelzi, hogy Te vagy a Nr.1 és jól jöhet még arra az esetre, ha a mostani sárga cipőd elkopik. :-)

Vicente: Sosem fogok kifogyni a sárga cipőből. Van otthon belőle több is… Köszönöm még egyszer. Igazán sokat jelent ez nekem. Viszem is magammal haza.

RWL: Másik ajándékunk nem tudom sikerült-e úgy, ahogyan azt Bolíviában csinálják, de bízunk abban, hogy ízleni fog, és a hazádat, még ha csak pár percre is, de sikerül idevarázsolnunk Neked. (Megcsináltattuk neki kedvenc bolíviai ételét, a saltenát! Nem volt egyszerű…) :-)

Vicente: Oh, nagyon köszönöm!!! Köszönöm szépen!!! (ez magyarul) Gyönyörű. Ezek a legszebb ajándékok, melyeket futball karrierem során kaptam. Most már tudom, mért kaptam olyan sok szavazatot a DVTK oldalán a játék után. Nem azért, mert jól játszottam, hanem mert sok a rajongóm. (nevet, nevetünk, de azóta tudjuk, hogy már az NBI-ben is a meccs embere lett egyszer és eddig igen jól játszott… ;-)

RWL: Felismered az ételt?

Vicente: Saltena. 

RWL: Ez lehet holnap a reggelid is, becsomagoljuk Neked az összeset a vacsora után.

Vicente: Oh, Istenem! Amikor egyetemista voltam az Államokban… ez volt a kedvenc ételem… (most is). Bolíviából kaptam néhány dobozzal lefagyasztva és így kétszer egy héten ehettem belőle. :-)

RWL: De úgy olvastuk, ezt inkább reggelire eszitek, vagy nem?

Vicente: Nem, ez olyan, mint… szóval például Bolíviában az emberek, amikor dolgoznak, van 1-2 óra ebédidejük. És ez egy olyan valami, amit akkor esznek, mert gyors. Ez a saltena.

RWL: De ezt már egy nappal előtte el kell kezdeni készíteni, szóval ez nem egy tipikus gyorsétel.

Vicente: Nem, nem. Ezt nagyon nehéz elkészíteni.

RWL: Most már mi is tudjuk ezt. :-)

Vicente: Ez nagyon jó lett. Köszönöm szépen!

RWL: Focista vagy. Érdekelne minket, hogy lehet ezt összeegyeztetni a magánélettel. Hiszen Te sokat utazol különböző országokba, ez azért így nehéz lehet. Mi a helyzet a kapcsolatoddal, a szerelemmel?

Vicente: Igen, ez elég nehéz a sok utazás miatt; nem vagyok folyamatosan egy helyen, nincs stabil helyem..… Például most aláírtam a DVTK-hoz, de ha ők nem elégedettek velem, akkor távoznom kell… vagy lehet ha jól játszom, akkor azért kell mennem egy másik csapathoz, így ez tényleg elég nehéz. Az a személy, akit megtalálsz, ott kell legyen veled és el kell fogadja ezt a helyzetet. Ez rettentően nehéz. Ez az oka annak, hogy nemrég befejeztük kapcsoltunkat barátnőmmel… neki is megvannak a saját álmai és én nem tarthatom magam mellett, hogy az én álmaimat kövesse… De még mindig nagyon erősek az iránta érzett érzéseim. Szeretem őt. Ő egy nagyon kedves, gyönyörű lány és bárcsak más helyzetben lennénk… pl. ne lennék focista… (mi azért örülünk, hogy focista ;-)

RWL: Hmm, talán 3 év múlva újra összehoz Titeket a sors…

Vicente: igen, remélhetőleg. Nagyszerű lány sok szenvedéllyel, de nekem rá is gondolnom kell és hagynom kell, hadd kövesse álmait, nem tarthatom magam mellett… de nagyon hiányzik…!

RWL: De jó barátok vagytok azért, nem?

Vicente: Igen, mert még mindig érzünk valamit egymás iránt…, de tudjuk, ez egy rossz helyzet.

RWL: És hol van a kutyátok?

Vicente: Az ő kutyája volt… :-(

RWL: És mi a véleményed a magyar lányokról?

Vicente: Lányok? Nem sok lánnyal találkoztam eddig személyesen. De ahogy elnéztem, igen gyönyörűek. És hallottam, hogy nagyon aranyosak.

RWL: Melyek a legjellemzőbb különbségek az amerikai, magyar és bolíviai lányok között?

Vicente: a legjellemzőbb? Úgy gondolom, a nők mindenhol a világon gyönyörűek: Kínában, Európában, mindenhol… Európában általában gyönyörűek, de ahogy látom, igaz nincs sok tapasztalatom a magyar nőkkel, mégis úgy gondolom, a latin nők jóval szenvedélyesebbek.

RWL: Bolíviában is vannak női szurkolók?

Vicente: Vannak. De jóval kevesebben, mert ez Dél-Amerikában tényleg egy férfias dolog, hiszen veszélyes. De most egyre többen járnak a stadionba és többen is fociznak.

RWL: Mikorra tervezed következő bajnoki gólodat? :-)

Vicente: Pont erre gondoltam ma. Nagyon szeretnék már gólt rúgni. Ha ez sikerül, őrülten fogok ünnepleni; minden dühöt és szenvedélyt beleadok majd, mindent…!

RWL: Reméljük, következő gólodat nekünk ajánlod majd. ;)

Vicente: a pólóm alatt is Red&White-ot viselek majd, ok? :-)

RWL: Tanulod még a magyar nyelvet?

Vicente: Vettem néhány órát, de nagyon nehéz volt… (elmond pár szót magyarul, a CSIRKE az első) :-)

RWL: Volt a baleseted ugyebár…

Vicente: Oh igen, a térdem. Térdszalagszakadás…

RWL: 4 meccsbe került Neked…

Vicente: Igen, ez túl sok volt. Én játékos vagyok, imádok játszani, szeretem az embereket, a légkört… szeretem, amikor játszom és az emberek kiabálnak és boldogok és megőrülnek… imádom! És amikor nem játszom, ott szeretek lenni, ahol ezek az emberek vannak.

RWL: Honvágy? Magányosnak érzed itt magad?

Vicente: Hiányzik a hazám, de 16 éves voltam, mikor Argentínába mentem focizni. Azok az évek nagyon kemények voltak. De hozzászoktam már és tudom, hogy focizok és távol kell lennem…

Azt mondják: a focizás Isten ajándéka, és távol lenni a családtól az a játék része…

RWL: Ha jól tudjuk, majdnem kaptál szerződést a Real Madridtól.

Vicente: Tudjátok, én akkor nagyon fiatal voltam, 15 éves. Bolíviában a Real Madrid olyan, mint egy football akadémia. Ez nem a nagy Real Madrid, hanem egy ifjúsági tagozata. Ott volt valaki, aki látott engem, így elküldött Bolíviából Spanyolországba… azt hitték spanyol vagyok, mert a nagyapám spanyol. Sosem jártam ott előtte, csak akkor, hogy aláírjam a szerződést. Mikor odaadtam az útlevelemet, akkor látták, hogy bolíviai vagyok. És mint tudjátok, van egy fajta limit nemzetközi játékosokból… Megpróbáltak másik csapathoz küldeni. 36 órát voltam csak Madridban, mert a bolíviai csapatom túl sok pénzt kért értem, ennyit nem akartak fizetni, mert nem spanyol vagyok. Nagyon csalódott voltam, de azután lehetőséget kaptam arra, hogy Argentínában játsszak.

RWL: Féltél ettől a találkozótól?

Vicente: Neeeeeeem!!!! (nevet/nevetünk)

RWL: Van kedvenc focistád?

Vicente: Messi!

RWL: Ismered Batistutát személyesen?

Vicente: Nem, de ugyanott játszottunk… Batistuta, Messi is ott játszott, amikor 12 évesek voltak…

RWL: Szeretsz táncolni?

Vicente: Nagyon jól táncolok. :-)

RWL: Horoszkópod skorpió... hmm, nem rossz jegy... ;-)

Vicente: Igen, nagyon erős személyiség! :-)

RWL: Mit gondolsz a magyar bajnokságról?

Vicente: Nagyon jónak tartom. Nem nagy a különbség az első és az utolsó csapat között, nincsenek könnyű meccsek…

RWL: És mit gondolsz az edzőtökről?

Vicente: Semmi gond nincs vele. :-) Nagyon rendes ember és nagyon jó edző, aki tudja, hogyan kell összetartani a csapatot. Ez az első alkalom, hogy ilyen fiatal edzőm van. :-)

RWL:   Végül egy utolsó, kissé gonosz kérdés részünkről. Amikor a szavazás volt, még nem volt a csapatban pl. Gallardo, Carreno... Szerinted, ha most újra feltennénk a kérdést, ki a nők kedvenc focistája, újra te nyernél? ;-)

Vicente: (igen elgondolkodott... aztán elneveti magát): Remélem, igen, persze! :-)

Köszönjük Vicente, hogy itt voltál velünk. Köszönjük őszinte válaszaidat és végtelen türelmed! :-)

Vicente: Én köszönöm! Máskor is szívesen jövök! :-)

(készítették: Eremiás Anita, Dicsuk Ivett, valamint Juhász Hilda, Pálinkás Ida, Kavecsánszky Zsóka)