Interjú Mikulásra! – L’imam Isaak Seydi labdarúgónkkal! :-)
2011. december 1., Avasi Sörház, Miskolc
RWL: A Diósgyőri Női Szurkolói Klub nevében köszöntünk Téged sok szeretettel. Nagyon köszönjük, hogy elfogadtad meghívásunkat. Klubunkhoz a facebookon immáron több mint 1400-an csatlakoztak, melyből közel 1100-an vannak a Nők. :-)
Nagyon sok e-mailt kaptunk a múltban, melyekben a klubtagok arra kérnek minket, hogy Veled készítsünk interjút. Eleinte azért kérték ezt, mert benned egy végtelenül kedves, barátságos, szimpatikus férfit fedeztek fel, aki mindig mosolyog. Elég gyorsan a fiatal lányok egyik kedvence lettél. Az utóbbi időkben azonban ezek az e-mailek már arról szóltak, hogy azért csináljunk Veled interjút, mert szeretnének többet tudni arról a játékosról, aki az utóbbi meccseken csapatunk egyik legjobb, legharcosabb játékosa volt. Sokan úgy gondoljuk, hogy az utóbbi időkben sokat fejlődtél és az elmúlt 4-5 meccs egyik legjobb játékosa voltál. Sokat küzdöttél, harcoltál, gólt is rúgtál.
L’imam: Komolyan? Nem tudtam, köszönöm!
RWL: Mit gondolsz erről? Te is észreveszed magadon a fejlődést?
L’imam: Úgy gondolom, a szurkolók azt a focistát szeretik, aki gólt rúg. (nevet)
RWL: De Te rúgtál az elején is gólokat, mégis mostanában sokkal népszerűbb vagy.
L’imam: Igen, talán én is jobbnak éreztem magam az utóbbi időben.
RWL: Több ország ligájában is játszottál már. Fociztál Franciaországban, Spanyolországban, Tunéziában, Szlovákiában, Bahreinban, Olaszországban és most nálunk, Magyarországon is. Melyek a legjellemzőbb különbségek a magyar illetve más országok ligái és csapatai, esetleg szurkolói között?
L’imam: Olyan igazán nagy különbségeket nem tudnék mondani. De a szurkolók számait tekintve a DVTK a második a sorban. Tunéziában egy meccsre 35 ezren jártak ki. Itt is első osztályban játszottam.
RWL: Mi csak azért nem vagyunk többen a meccseken, mert sajnos nem férünk el, nincs több hely a stadionban. (nevetünk) 20-30 évvel ezelőtt bizony itt is szurkoltunk annyian… Nagyon jó csapatunk volt a múltban (öregfiúk), persze a mostani is jó… ;) Melyik csapat volt a kedvenced?
L’imam: AC Milan.
RWL: Mármint úgy értem azon csapatok közül, ahol eddig játszottál.
L’imam: Akkor is az AC Milan. :-) Játszottam ott, természetesen csak az ifi csapatban.
RWL: És ismerted ott a nagy csapat nagy játékosait?
L’imam: Igen, vannak fotóim is róluk / velük. A kedvencem Kaká volt.
RWL: Állampolgárságod francia-szenegáli. Ha lenne rá esélyed, lehetőséged, melyik nemzet válogatottjában fociznál?
L’imam: Háááát, ha lenne rá lehetőségem, akkor Szenegál válogatottjában játszanék. :-)
RWL: És hogy érzed magad Magyarországon, Miskolcon? Nem szoktál unatkozni? :-)
L’imam: Jól érzem magam. Szép ország, kedves emberekkel. Az edzések jól kitöltik időmet, napjaimat.
RWL: Hiszel a számmisztikában? Milyen szerepet játszik az életedben a 8-as?
1985.08.31-én születtél, 183 cm magas vagy, 85 kg, 88-as a mezszámod a DVTK-nál, és a mai napig 1008 percet játszottál a Diósgyőr színeiben. Jaa és 48-as cipőt hordasz! :-)
L’imam: Nos, a 8-as szám… 8-as mezben játszottam Szlovákiában. Szerettem volna itt is a 8-as mezt, de mikor idejöttem, akkor az már foglalt volt. Vicente barátomé a 8-as. Így az enyém a 88-as lett. :-)
Amikor nyáron Bükfürdőn voltunk a csapattal több napos felkészülési tréningen, akkor Vicentével kerültem egy szobába. Mert én a 8-as szobát kaptam és ő is minden áron azt szerette volna. (nevetünk) De ez a sok 8-as, amit az előbb felsoroltál, nahát, sosem gondoltam még bele, de tetszik, érdekes. :-)
RWL: Úgy gondoljuk, az Ön-marketinged nagyon jó. Jól kezeled a facebook oldalad, megosztod a rajongókkal mindig a legfrissebb információkat és képeket Rólad. Kiírod örömödet vagy épp csalódottságodat egy-egy meccs után. Ha írnak neked a rajongók, közvetlen vagy, válaszolsz nekik. És ott vannak a videók is a Youtube-on. Ez jó.
L’imam: Köszönöm, nagyon szívesen csinálom ezt. Sokkal jobb megosztani híreket és fotókat frissen, naponta, mintsem két vagy három hét múlva egy-egy esemény után.
RWL: Milyen terveid vannak a jövőt illetően? 2013-ig van szerződésed a DVTK-nál…
L’imam: Egyelőre nem gondolok a távoli jövőre... Itt szeretnék most minél hasznosabban játszani, teljesíteni, sikereket elérni a csapatommal.
RWL: És mit tudhatnánk L’imam-ról, a magánemberről? Szülők, család, gyerekek…?
L’imam: Van egy kisfiam, Isaac, aki 16 hónapos – július 8-án született (már megint ez a bűvös 8-as)… :-) Franciaországban, Párizsban élnek a feleségemmel.
RWL: Akkor ez így elég nehéz lehet a számodra…
L’imam: Nos, a foci az egy kemény munka. Ha el akarsz érni egy szintet, akkor ahhoz bizony áldozatokra van szükség…
RWL: Kapsz róla folyamatosan fotókat? Van Nálad esetleg egy? :-)
L’imam: Igen, van nálam néhány. De a facebook-ra is tettem már fel róla párat. (megmutatja a mobilján)
RWL: Gratulálunk L’imam! Csodálatos gyermek!!! Hmm, az a haj… gyönyörű! :-) A feleségednek gondolom nagyon hiányzol.
L’imam: Igen, azt hiszem… vagy legalábbis remélem!!! :-)
RWL: Mit gondolsz, lesz rá lehetőséged a jövőben, hogy Franciaországban, egy jobb csapatnál, a családod közelében játszhass?
L’imam: Hmm, úgy gondolom, igen… talán… Ha jól játszom, jól teljesítek, akkor mért ne.
RWL: A nyakláncod medálját megnézhetem? A felirat: MAM?
L’imam: (nevet) Elvileg ez Imam volt… Az egyik edzés után vettem észre, hogy az eleje eltűnt, vagy letört; nem tudom, hol az I… :-) De majd lecserélem lassan Seydire.
RWL: Szüleidről mit lehet tudni? Hol laknak?
L’imam: Édesapám meghalt. Vele kezdtem 5 éves koromban focizni… Édesanyám a Karib-szigeteken, Martinique-on lakik.
RWL: Nem rossz, kicsit azért messze van… Milyen gyakran találkoztok?
L’imam: Hmm, igen, messze van. De azért annyira nem. Nem túl sokat találkozunk. De van facebookja. :-)
RWL: A Győr elleni meccs után Te is hazautazol, gondolom.
L’imam: Igen, utána indulok is Párizsba autóval. 14 óra az út. 1 hónap szünetünk lesz.
RWL: Hol is születtél?
L’imam: Martinique szigetén. Csodálatos hely.
RWL: No, hát akkor ideje meglátogatnunk a mamádat ott. (nevetünk)
L’imam: Persze, nyugodtan, menjetek, ha akartok. Nem probléma. (nevet) :-)
RWL: Mióta élsz Franciaországban?
L’imam: Gyerekkorom óta.
RWL: Kik a csapatban a legjobb barátaid?
L’imam: Vicente, Abdou, George… a Wu Tan’ Clan. (nevetünk) :-)
RWL: Ferencváros elleni meccs?
L’imam: Hmm, megírtam facebookon is. Nagyon csalódott voltam. Az első egy szerencsétlen gól volt, ami miatt nem hibáztatom Radost egyáltalán. Hisz ilyen a legnagyobbakkal, pl. Iker Casillas-szal is megtörténhet. Mikor el akarta rúgni a labdát, váratlanul felpattant. Aztán jött Luque szép gólja és aztán nem is tudom, hogy kaphattunk ilyen gólokat… A második félidőben Somalia (88) teljesen egyedül maradt…
RWL: Ki a kedvenc partnered a csatársorban? Kivel szeretsz a legjobban elől játszani?
L’imam: Talán George-dzsal. De Tisza Tibivel is kezdünk már összeszokni.
RWL: Köszönjük, L’imam, hogy válaszoltál a kérdéseinkre. És mielőtt elbúcsúznánk, szeretnénk átadni Neked egy kis ajándékot. Egy pólót, Forrest Gump után szabadon egy a következő felirattal: Run, Seydi, Run! (Fuss, Seydi, Fuss! – és persze rúgj is gólokat!!) A hátoldalon pedig a 88-as szám! Reméljük, tetszik! :-)
L’imam: Igen, nagyon tetszik! KÖSZÖNÖM!!! (ezt magyarul)
RWL: És hozzánk már eljött a Mikulás is, és hagyott Neked ő is itt pár dolgot, mert azt hallotta, nagyon ügyes és jó fiú voltál! :-) Fogadd el ezt a szép piros-fehér mikulás sapkát is ezzel a kis Mikulás csokival!
L’imam: Nagyon-nagyon köszönöm! Kinder csoki, a kedvencem! :-)
RWL: Köszönjük, hogy válaszoltál kérdéseinkre! Jó utat kívánunk Neked és szép heteket családod körében! Visszavárunk!!!!!!!!!! :-)
(Készítette: Zsebesi Klaudia, Bobák Rita, Dicsuk Ivett)
